| 
Miért van az, hogy nem elég önállóak, csak akkor tanulnak, ha a szülő ott ül mellettük, a leckeírást is sok noszogatásra kezdik el?
Ha korábban lelkesek, sikeresek voltak, akkor hol, mikor, miért romlanak el a dolgok?
Hogyan értesse meg, hogyan fogadtassa el a szülő a gyermekével a tanulás fontosságát?
Egész napos programokat szervezünk diákoknak az érdeklődés felkeltésére noszogatás, kényszer, és a gyerekek által annyira utált "felnőtt prédikálások" nélkül.
Mit várunk a programtól? Ilyen visszajelzéseket:
Ezt a márc. 31-ei program végén írta egy nyolcadikos tanuló - pedig ugye "mindenki tudja", hogy a nyolcadikosokat a második félévben már annyira se érdekli a tanulás, mint korábban:
Ezt pedig egy negyedikes tanuló írta:
Következő időpont:
2012. augusztus vége
Jelentkezés: 20/522-9228
vagy a jelentkezési lap kitöltésével, melyhez kattints ide
A legtöbb szülő panaszkodik kamasz gyermekére:
- korábban jó jegyei voltak, jó gyerek volt, most a képességei alatt teljesít, és ha voltak is sikerei, már nem túl lelkes,
- nem nagyon szeret tanulni, nem tanulja azt a tárgyat, amelyiknek a tanárát nem kedveli,
- sok mindenben megbízhatatlan,
- a szülői tanácsok helyett egyre inkább a barátokra hallgat
Egyre kevésbé érdekli az, aminek köze van az iskolához - pedig jók a képességei és más területen (sport, zene) látszik, hogy kitartó, tehetséges, kreatív és vannak eredményei.
Az iskolában viszont egymást érik a kisebb-nagyobb kudarcok. A gyereknek ezek miatt teljesen elmehet a kedve a tanulástól. Tanulni mégis muszáj. Nem könnyű viszont újraéleszteni az érdeklődést egy olyan valami iránt, ami már sok fájdalmat és csalódást okozott - de lehetséges. Méghozzá egy teljesen meglepő, sőt szokatlan módszerrel.
Nem azt mondom, hogy a szülők eddig rosszul segítettek. vagy rossz módszerrel próbálták rávenni a gyerekeket a tanulásra. A szülők igenis segíteni akarnak - méghozzá a legjobb tudásuk szerint. Én legalábbis ezt tapasztalom azoknál a szülőknél, akikkel találkozom.
A tanulás (nemtanulás) mellett más probléma is van egy kamasszal:
Az íróasztala, a szobája rendetlen.
A dolgait egyik nap ide teszi, a másik nap oda teszi. Nincs állandó helye semminek.
Az asztalán három hét alatt összegyűlt a ház teljes teásbögre-készlete. A könyvei közt vannak a játékai, a CD-i. Nincs egy zsebkendőnyi helye, hogy megírja a leckét. Egyre kevesebbet törődik a könyveivel, füzeteivel, az íróasztalával.
Amikor tanulásról van szó, fáradt, nyűgös, kiállhatatlan. Amikor meg szórakozásról van szó, egy hétig is fennmaradna egyfolytában.
Önállóságot, nagyobb szabadságot, felnőtt jogokat akar. Reggel viszont a legnagyobb rohanásban 5-6 felsőt felpróbál és képes fél órát a tükör előtt állni, mert nem tudja eldönteni, melyiket vegye fel.
Sokszor már csak félszavakban válaszol (válaszol???) a szülő kérdésére. Magától alig mond el valamit, bezzeg a barátaival (barátnőivel) reggelig csevegne az interneten.
Kivonja magát a családi programból, vagy a házimunkából, és órákig ül a könyv fölött, mert „tanulnia kell”, de a jegyei nem azt mutatják, hogy tényleg tanul.
A füzeteit, könyveit otthon hagyja, a sminkkészletét viszont soha nem felejti el.
Szétszórt, figyelmetlen, nem segít otthon, kritikus, visszabeszél.
Arra hivatkozik, hogy minek megtanulni az írók életrajzát, a kémiai képleteket, ha úgysem lesz rá szüksége az életben.
A segítő szándékra, az érvelésre viszont gyakran támadással válaszol: "nem vagyok hülye, ne oktass ki, már nem vagyok dedós, hagyjál békén, a többiek se tanulnak..."
A szülő eleinte megpróbál maga segíteni neki a tanulásban, rendrakásban. Aztán egyre kevesebb ideje és türelme lesz hozzá, ráadásul kifogy a motiváló eszközökből.
Amikor pedig látványosan romlanak a jegyek, megijed és keresi, mi a jó megoldás. Különórák, eltiltás a tv-től, számítógéptől. Ha még a fogadóórán is rosszat hall, egyre nagyobb kudarcként éli meg az iskolai napokat ő is, a gyerek is. És szorongással gondol arra, hogy mi lesz az egyébként közepes vagy jó képességű gyerekből, ha nem kap megint jó jegyeket.
Én megértem, ha a gyerek a sok unszolásra sértődöttséggel, visszahúzódással válaszol.
A tankönyvek nagy része tényleg túl bonyolult.
Sok tanár tényleg csak úgy adja le az anyagot, hogy a gyerekek fele se érti, ezért elveszti a fonalat, aztán, ha a tanár megmondja nekik, mit gondol a haladásukról vagy a képességeikről, akkor a lelkesedésük végképp alábbhagy.
A gyermeke jövőjéért felelősséget vállaló szülő mégsem hagyhatja, hogy ez a helyzet így maradjon.
Nem várhatja tétlenül, míg a gyerek "kinövi a kamaszkort".
Nem törődhet bele, hogy "a kamaszok már csak ilyenek".
Vannak ugyanis a gyakorlatban működő, kipróbált eszközök, amelyekkel elkezdhetjük a megoldást.
A legtöbb diák, aki eljön hozzám, meg tudja változtatni a tanuláshoz való hozzáállását, a tanulási szokásait és javítani tud az eredményein a körülmények ellenére is – de néhányan nem. Ők a kudarcaik miatt továbbra is bosszantják a szüleiket, vagy a tanáraikat hibáztatják, hogy leplezzék az önbizalomhiányukat. Vagy beletörődnek a helyzetbe. Pedig az ő képességeik, lehetőségeik is jobbak annál, mint amit hisznek saját magukról. Csak talán már úgy gondolják, túl késő bármit tenni. Pedig sohasem késő.
Ezért hadd mutassak Önnek is egy lehetőséget.
Jöjjön el gyermekével együtt egy rendhagyó foglalkozásra.Segítek felkelteni, vagy visszahozni az érdeklődését a tanulás (rendrakás) iránt.
Elindítunk egy programot Az érdeklődés felkeltése címmel. Vagyis megpróbáljuk "eladni" a gyerekeknek azt a gondolatot, hogy tanulni márpedig érdemes, sőt néha nagyon szórakoztató, és a töri, a matek, a földrajz nem is olyan szórnyű és nem is olyan unalmas... (A programra majd folyamatosan lehet jelentkezni.)
Mit fogunk csinálni:
Elkezdjük kezelni azokat az okokat, amelyek miatt a diákok nem érdeklődnek, zsörtölődnek, nem szívesen járnak iskolába, vagy ha volt is sikerük, már nem annyira lelkesek.
Megbeszéljük, mi az a három döntően fontos dolog, amit meg kell érteniük, mielőtt érdeklődnének. Ezen a három lépcsőfokon a megfelelő sorrendben végig is megyünk. Akinél szükséges, egy másik alkalommal újra és újra elővesszük ezeket és megint átmegyünk rajtuk. Aztán haladunk tovább. Akiket ezután érdekel egy tanulási módszer tanfolyam, az beiratkozhat, akit nem, az itt megállhat - az iskolai tanuláshoz való hozzáállás nála is javulni fog, ha az első lépéseket tényleg megteszi.
Mit várunk ettől a programtól:
Az érdeklődés visszatérését - kisebb-nagyobb mértékben. Nagyobb megértést. Arra számíthatunk, hogy:
- többet segít majd otthon
- önállóbb lesz, elkezdi sikeresebben intézni a saját dolgait
- növekszik a felelőssége, megbízhatóbb lesz (saját magához képest)
- kevésbé dacosan, kevésbé lázadóan fogadja el a szülői kontrollt
- őszintébb lesz a kommunikációja
- megbízhatóbb lesz
- jobban érdeklődik majd a saját feladatai iránt
Mennyire lesz ez könnyű folyamat? Ez egyéntől függ. Néhány résztvevőnél azonnal látható lesz a javulás, de azért ők sem lesznek "tökéletes házitündérek" pár óra alatt.
Általában a következő történik azzal a diákkal, aki szeretne javítani, szeretne nagyobb rendet tenni a tanulásával kapcsolatban:
- Eldönti, hogy nagyobb rendet akar (vagy akarja magától, vagy muszáj neki).
- Elkezd tenni azért, hogy elérje a javulást.
- Szembesül azzal, hogy „kihullanak a csontvázak a szekrényből”. Ezek a csontvázak persze már rég ott vannak, csak eddig vagy nem vette észre őket, vagy nem törődött velük. Pont ezek miatt van bajban, és ezeket kell rendbe tenni, eltakarítani.
Innentől kezdve két választása van:
1., Abbahagyja a cselekvést és talál egy (két, sok) indokot, hogy miért is kell abbahagynia.
Ilyeneket például:
- Á, ez nekem nem megy.
- Úgyse sikerül.
- A tanár úgyis pikkel rám, minek hajtsak?
- Már úgyis túl késő, ezt alsóban kellett volna elkezdeni.
- Ja, hogy akkor TÉNYLEG tanulnom kell? Neeee máááár…
2., Folytatja a rendrakást annak ellenére, hogy ez eleinte nehéz, és lemondásokkal jár.
Ha folytatja, akkor sikeres lesz.
Miért? Mert egyszer minden kupac elfogy és a káosz és a rend aránya megváltozik.
Vagyis eleinte szembe kell néznie a problémával és annak nagyságával:
Aztán el kell kezdeni rendet tenni azzal kapcsolatban:
Amikor átbillen az állapot a rend javára,
már gyorsabban lehet haladni és az illető dolgai egyre simábban mennek, és egyre kevesebb erőfeszítés kell hozzá.
Hogy ez mennyi ideig tart? Ez függ a kupac nagyságától, meg attól is, hogy mikorra szeretné rendbe tenni. Attól is függ, hogy majd megtanul tanulni vagy nem jön további képzésekre.
Aki el mer indulni ezen az úton, azt várom egy csoportos foglalkozásra Kecskeméten.
Tudok-e mindenkinek segíteni - főleg egyetlen találkozás alkalmával?Nem.
De vannak sokan, akiknek tudtam.
Nézze meg, hogy korábban már mit okozott egy kb. másfél órás beszélgetés velem, vagy egy tanfolyam, ami megtanít tanulni:
kattintson ide:
Minicsodák - kamasz tanulók sikerei
