Hogyan keltsük fel gyermekünk érdeklődését a tanulás iránt?

A legtöbb szülő panaszkodik kamasz gyermekére:
- korábban jó jegyei voltak, jó gyerek volt, most a képességei alatt teljesít, felelőtlen, lusta, engedetlen, flegma,
- nem szívesen csinál leckét, nehezen ül le a könyv mellé,
- nem tanulja azt a tárgyat, amelyiknek a tanárát nem kedveli
- a tanulás okozta stresszt energiaitalokkal, ártalmas szerekkel vezeti le, vagy azért kezd dohányozni, mert ezt látja a többiektől
Rendetlen:
A dolgait egyik nap ide teszi, a másik nap oda teszi. Nincs állandó helye semminek. Összevisszaság van a szekrényében.
Az asztalán három hét alatt összegyűlt a ház teljes teásbögre-készlete. A könyvei közt vannak a játékai, a CD-i. Nincs egy zsebkendőnyi helye, hogy megírja a leckét. Egyre kevesebbet törődik a könyveivel, füzeteivel, az íróasztalával.

Amikor tanulásról van szó, fáradt, nyűgös, kiállhatatlan. Amikor meg szórakozásról van szó, egy hétig is fennmaradna egyfolytában.
Önállóságot, nagyobb szabadságot, felnőtt jogokat akar. Reggel viszont a legnagyobb rohanásban 5-6 felsőt felpróbál és képes fél órát a tükör előtt állni, mert nem tudja eldönteni, melyiket vegye fel.
Félszavakban válaszol (válaszol???) a szülő kérdésére. Magától már alig mond el valamit, bezzeg a barátaival (barátnőivel) reggelig csevegne az interneten.
Kivonja magát a családi programból, vagy a házimunkából, és órákig ül a könyv fölött, mert „tanulnia kell”, de a jegyei nem azt mutatják, hogy tényleg tanul.
A füzeteit, könyveit otthon hagyja, a sminkkészletét viszont soha nem felejti el.
Szétszórt, figyelmetlen, kritikus, visszabeszél.
Arra hivatkozik, hogy minek megtanulni az írók életrajzát, a kémiai képleteket, ha úgysem lesz rá szüksége az életben.
A segítő szándékra, az érvelésre viszont gyakran támadással válaszol: "nem vagyok hülye, ne oktass ki, már nem vagyok dedós, hagyjál békén..."
A szülő eleinte megpróbál maga segíteni neki a tanulásban, rendrakásban. Aztán egyre kevesebb ideje és türelme lesz hozzá.
Amikor pedig látványosan romlanak a jegyek, és még az is kiderül, hogy a gyerek energiaitalokat fogyaszt, elkezdett dohányozni, vagy más ártalmas szereket próbált ki, megijed és keresi, mi a jó megoldás. Különórák, eltiltás a tv-től, számítógéptől. Ha semmi nem segít, egyre nagyobb kudarcként éli meg az iskolai napokat ő is, a gyerek is. Viszont szorongással gondol arra, hogy mi lesz a gyerekből, ha nem kap megint jó jegyeket.
Én megértem, ha a gyerek a sok unszolásra sértődöttséggel, visszahúzódással válaszol.
A legtöbb diák, aki eljön hozzám, meg tudja változtatni a tanuláshoz való hozzáállását, a tanulási szokásait és javítani tud az eredményein a körülmények ellenére is – de néhányan nem. Ők a kudarcaik miatt továbbra is bosszantják a szüleiket, vagy a tanáraikat hibáztatják és energiaitalokat fogyasztanak, drogokat próbálnak ki, hogy ezzel leplezzék az önbizalomhiányukat.
Hadd mutassak Önnek is egy lehetőséget.
Jöjjön el gyermekével együtt beiratkozási, vásárlási kötelezettség nélkül.Segítek felkelteni, vagy visszahozni az érdeklődését.
Az szokott történni a beszélgetéseken, és utána, hogy elkezdenek rendet tenni az életükben. Nem én rakok rendet, hanem ők maguktól. Én csak segítek abban, hogy elkezdjék, megmutatom, hogyan csinálják és ha kell, "átrugdosom" őket olyan akadályokon, amelyeket sajt maguknak állítottak.Ha a tanulásban akarnak rendet tenni, akkor megtanítom őket tanulni.
Ez olyasmi, mint az otthoni nagytakarítás karácsony előtt. Az ember elkezd rendet rakni. Ettől először még nagyobb "kupi" tud lenni, mert kihullanak a csontvázak a szekrényekből. Ezeket az ember átválogatja, ami jó, azt megtartja, a kacatot kidobja. Leporol mindent. És mire a végére ér, elfárad, de az eredmény... az valami sokkal jobb, mint ami előtte volt.
Tudok-e mindenkinek segíteni - főleg egyetlen találkozás alkalmával?
Nem.
De vannak sokan, akiknek tudtam.
Nézze meg, hogy mit tud okozni egy kb. másfél órás beszélgetés velem, vagy egy tanfolyam, ami megtanít tanulni:
kattintson ide:
Minicsodák - kamasz tanulók sikerei






